Még a múlt héten látogattunk el ide. Néhány km-re van csak Trollhättantol és a Vänern tó partján fekszik, ami kb. 4x vagy 5x nagyobb mint a Balaton. Jó hely lesz a nyáron. Fürödni is lehet, meg nagyon szép helyeken vezetnek keresztűl bicikliutak.

Képek

Az elrendezésében nagyon hasonlít Budapestre, az ismerőseink is így mutatták be a várost:

középen folyik a Göte (mint otthon a Duna). Nyugaton van a sziklásabb, meredekebb part, ez a szebbik része a városnak -itt lakunk mi is(hívhatnánk akár Budának is), míg keleten a "síkabb", iparibb rész. Itt van a SAAB és a Volvo AERO is, itt vannak azok a kerületek is, amit inkább elkerülünk (Kronogarden, Lextorp), ugyanúgy, mintha Pesten járnánk. Középen pedig van egy kis sziget virágokkal, futó/gyalogló ösvénnyel - mint a Margit-sziget, csak kicsiben.

Képek

Amit imádunk: mindenfelé bicikli utak vannak. Nincs olyan utca, ahol ne lenne vagy a járdának, vagy az autóútnak egy leválasztott része, ami kizárólag a kerékpárosoknak van fenntartva. Vezetés közben vigyázni is kell rájuk, mert "nagyon-nagyon bátran" használják az itteniek ezt a közlekedési eszközt, értsd: mennek mint az állat és kereszteződésekbe is úgy hajtanak bele teljes sebességgel, hogy egyáltalán nem néznek szét. Ha pedig egyet elütsz, az nagyon-nagyon drága dolog az autósnak.

Amúgy az autósok nagyon óvatosak és nyugodtak. Sajnos én már egyszer kétszer leteszteltem őket. A "budai oldalon" van olyan kereszteződés, ahol lejtőn kell megállni és onnan kell felhajtani a főútra, ha látok egy kis rést. Jópárszor a rést már megláttam, csak elindulni nem tudtam, de a hátam mögöttiek egészen nyugodtan viselkedtek. Se egy duda, se egy villogás, szépen türelmesen várt mindenki, hogy kibénázzam magam az útra. Biztos segít az "Övningskör" (gyakorlóvezető) tábla is a kocsi hátulján.

És még nem is én vagyok a veszélyes! Vannak 100 éves öregek, akiknek még mindíg megvan a jogsijuk, mert az életük függ attól, hogy az erdőből be tudjana menni a városba időközönként. Azonban velük nagyon óvatosan kell bánni, nem szabad bevágni eléjük, mint Budapesten, ha meglát valaki egy rést a másik sávban, mert megijednek, keresztbefordulnak és megint csak engem büntetnek meg, mert veszélyesen közlekedem. Szóval egy kezdő számára paradicsom, Eszter számára (aki imádott Pesten vezetni) rémálom. De kezdi ő is megszokni szépen lassan.

Még valamit az időjárásról: nagyon egyszerű. A múlt héten folyamatosan esett. Az azelőtti héten csak minden nap. Amikor nem, akkor is felhős volt az ég. Nagyon ritkán és csak pillanatokra sütött ki a nap mióta itt vagyunk.