Csak egy pár gondolat, hogy mi változott az elmúlt pár évben Zakopaneban.

• Amikor legutoljára voltam ott, akkor még a Gáspár-csúcshoz vivő felvonóhoz még nem lehetett autóval elmenni. Most sajnos tele volt autókkal, meg taxikkal a hely. Ebből kifolyólag elég büdös, szmogos volt a levegő. Pláne, hogy ez a hely egy völgyben van és éppen köd is volt, amikor sorban álltunk. Alig láttunk olyan embert, aki a lovas kocsit használta, hogy eljusson a libegőhöz.
• A városra még halmozottabban igaz az előbbi, rengetegen voltak és őrülten sok autó volt az utcákon. Parkolóhelyet találni a lehetetlenséggel egyenlő azon a helyen.
• Mintha több bóvlit árulnának a sétáló utcában, mint pár évvel ezelőtt. Pl.: régen még egészen jó kis papucsokat lehetett vásárolni az árusoktól, azonban most csak ilyen "kínai jellegű" műanyagtalpú nagyon satnya valamiket árultak, aminek a tetejére ráföccsentették szintén műanyagból, hogy "Zakopane". Elég kiábrándító volt.
• Régebben egyáltalán nem emlékszem arra, hogy dohányoztak abban az étteremben, ahol vacsoráztunk. Most is felkerestük ezeket a helyeket és nagyon elkeserítő volt a helyzet. Most teli voltak dohányzó turistákkal az éttermek. Alig találtunk olyan helyet, ahol el tudtuk szeparálni magunkat a dohányzóktól.

Azért voltak jó dolgok is:

• Rögtön a vonat. Hiper-szuper és nagyon kényelmes vonattal tudtuk megtenni az utat. Persze ez máshol biztosan egyértelmű, de minden üléshez járt egy konnektor is, hogy a laptopot rá lehessen kötni. A légkondit fülkénként lehet belőni, hogy hány fokot szeretnénk. A folyosók végén volt 1-1 nagyobb LCD kijelző, amin mutatták, hogy milyen sebességgel megy a vonat, mi a következő megálló, az hány km-re van, később hol fog megállni, hány fok van odakint, stb...
• Nagyon jó szálláshelyünk volt. (http://iskra.zakopane.com.pl/) Nagyon kedvesek voltak és mivel a központban volt, mindenhova el tudtunk gyalogolni.
• A környék, még ilyen rossz időben is bődületesen szép. Majdnem sírtam, hogy otthon kellett hagynunk még Debrecenben a bakancsunkat, mert már nem volt nekik hely, amikor elindultunk Lengyelországba. Egyszerűen mesébe illő ott barangolni. Egy kicsit szétázott a sportcipőm, de nem érdekelt.
• Az éttermek nagyon-nagyon hangulatosak voltak, nagyon-nagyon bőséges és nagyon-nagyon finom ételeket szolgálnak fel még mindíg. Azért van ami nem változott.

Konklúzió: muszáj visszamennünk! De felszereléssel. És nem fogunk libegőkre várni, hanem mindenhova gyalog megyünk. Ezt az egy alkalmat is szégyellem.

Úgy alakult a helyzet, hogy Eszter elkezdte és én fejezem be a kirándulásról szóló beszámolót.

Mostanság egy kicsivel több házit adnak, valamint fel kell készülnie egy találkozóra, mert szeptember 21-én jönnek Trollhättanből, hogy egy kis könnyed beszélgetéssel lecsekkolják, hogyan halad a svéddel. Mivel ez a kórház még nem kötött idáig szerződést ezzel a közvetítő céggel (a Paragonával), egy egész kis küldöttséget érkezik hétfőn - 4 ember, hogy megnézzék a Paragona tanítási módszerét, annak eredményét. Szóval Eszter is, meg az iskola is izgul egy kicsit (na jó, Eszter sokkal jobban), hiszen ettől függ, hogy a későbbiekben kapnak-e megrendelést ettől a kórháztól. Szerencsére Eszter nem egyedüliként megy ebbe a városba, így a beszélgetéseken ott lesz egy kollégája is, így legalább nem egy emberre irányul majd minden figyelem. Mondjuk szerintem nagyon ügyesek, pl ha a svéd TV-t nézzük, Eszter már nagyon jól le tudja fordítani a mondatokat.

Ha ide klikkeltek, meg lehet nézni a második zakopanei nap képeit.

 A teszt utáni hosszú hétvégén elutaztunk Zakopanéba egy kicsit pihenni. Szerencsére volt közvetlen vonat, de így is több, mint 6 órás volt az út. Menet közben többször kellett a mozdonyt a vonat másik oldalára kapcsolni, a hegyek között meg már csak kb. 60-70 km/h-val haladtunk. Emlegettük is többször, hogy miért nem pl. itt tartját a tanfolyamot. Útközben a lenygyelek megszokott "kínai" stílusú ruházata észrevétlenül átváltott profi túrafelszerelésbe.

Zakopanéban meglepő volt, hogy külföldi autót nem láttunk a lengyelen kívül, magyar beszédet is csak kétszer hallottunk. Elég sokan voltak a városban, de ami nekem nagyon tetszett, hogy sok idős házaspárt láttunk, amint túrázni indultak szuper cuccokban. Hát igen, élni tudni kell...  Több apácát és szerzetest is láttunk a hegyre elindulni, a legújabb NorthFace kabátban és szupi túrabakancsban, az egyenruha (csuha) tetején. Érdekes párosítás, felszerelésnek mindössze egy hátizsák és egy Biblia volt náluk.

Képek

Még augusztus 29-én, szombaton mozdultunk ki, hogy megnézzük milyen élet van este a városban. Az idő nagyon kellemes volt, a város pedig a világítás miatt "hangulatos", emiatt egy picivel nagyobb nyüzsgésre számítottunk, mint amit láttunk. Azért a hangulatos szót használtam, mert azt hittük a történelmi épületek is majd egy picit jobban ki lesznek világítva,

de úgy tünik erre nem akartak energiát pazarolni, így leginkább csak az utcai lámpák fényében lehetett látni őket 1-2 kivételtől eltekintve.

Viszont furcsa volt, hogy este 21:00-22:00 között is a templomokban még esküvőket tartottak.

Egy pár képet azért készítettünk (persze csak azokról a helyekről, amik rendesen meg voltak világítva): itt megnézhetitek