Ettől a héttől már én is svéd nyelvtanfolyamra járok. A helyi egyetemen indítottak egy "högskolespåret" nevezetű tanfolyamot, amit kifejezetten olyan bevándorlók, vagy menekültek számára találtak ki, akik más országban már szereztek diplomát, de legalábbis már elkezdték a tanulmányokat máshol.

Ez nagyon jó, mert ide már olyan emberek kerülnek, akiktől nem áll messze a tanulási vágy. Ugyanis hallottunk egészen rossz eseteket is ilyen államilag finanszírozott oktatás esetében, amikor tele van olyan embrekekkel a tanfolyam, akiknek kötelező jelleggel részt kell venniük azokon, de nincs érdekükben elvégezni azt, hiszen addig kapnak támogatást (segélyt), amíg meg nem tanulnak svédül és önellátóvá nem tudnak válni (tehát dolgozniuk kell).

A csoportban 8-an vagyunk jelen pillanatban: 5 szomáliai, 2 iraki és 1 magyar - én. A lecke fel van adva, mert nagyon komolyan gondolják a dolgot. Még a szünetekben is a szavakat szokták magolni. Az egyik iraki fickónak pedig a svéd lesz a 7. nyelv, amit tanult (Jelenleg még csak arabul, kurddul, törökül, oroszul, angolul, meg még valamin beszél). Vele egyszerűen lehetetlen tartani a lépést. Lehet azért, mert már nagy gyakorlata van a nyelvtanulásban, de hihetetlen, hogyan ragadnak rá a szavak.

Hát ebbe a csoportba csöppentem bele 2 hét késéssel, mivel nem tudták eldönteni, hogy az esetemben ki állja a taníttatás költségét. Mi már abban is benne lettünk volna, hogy mi saját magunk fizetjük, de egyszerűen nem akartak értesíteni sehonnan sem bennünket. Így most van egy kis lemaradásom a többiekhez képest.

Az is érdekes volt, hogy svédül hívtak fel és svédül közölték az összes informácót a tanfolyammal kapcsolatban (pedig kértem a telefonálót, hogy váltsunk angolra). Ami pusztán azért furcsa, merthogy én azért akartam tanfolyamra jelentkezni, mert nem beszélek svédül. Pláne nem telefonon keresztül! De nem panaszkodom, mert a legfontosabb információkat meg sikerült értenem: ingyen van, és tudtam hova kell menni.

Találtam egy kis reklámanyagot az egyetemről. Olyan tipikus szines-szagos reklám, de nem igazán gondoltam menőnek, hogy fényképezőgéppel járkáljak és csattogtassak, mint a japán turisták. Héba-hóba azért ezen is látszanak az épület egyes részei, a tanterem, a büfé, meg ilyenek: