Csak egy pár gondolat, hogy mi változott az elmúlt pár évben Zakopaneban.

• Amikor legutoljára voltam ott, akkor még a Gáspár-csúcshoz vivő felvonóhoz még nem lehetett autóval elmenni. Most sajnos tele volt autókkal, meg taxikkal a hely. Ebből kifolyólag elég büdös, szmogos volt a levegő. Pláne, hogy ez a hely egy völgyben van és éppen köd is volt, amikor sorban álltunk. Alig láttunk olyan embert, aki a lovas kocsit használta, hogy eljusson a libegőhöz.
• A városra még halmozottabban igaz az előbbi, rengetegen voltak és őrülten sok autó volt az utcákon. Parkolóhelyet találni a lehetetlenséggel egyenlő azon a helyen.
• Mintha több bóvlit árulnának a sétáló utcában, mint pár évvel ezelőtt. Pl.: régen még egészen jó kis papucsokat lehetett vásárolni az árusoktól, azonban most csak ilyen "kínai jellegű" műanyagtalpú nagyon satnya valamiket árultak, aminek a tetejére ráföccsentették szintén műanyagból, hogy "Zakopane". Elég kiábrándító volt.
• Régebben egyáltalán nem emlékszem arra, hogy dohányoztak abban az étteremben, ahol vacsoráztunk. Most is felkerestük ezeket a helyeket és nagyon elkeserítő volt a helyzet. Most teli voltak dohányzó turistákkal az éttermek. Alig találtunk olyan helyet, ahol el tudtuk szeparálni magunkat a dohányzóktól.

Azért voltak jó dolgok is:

• Rögtön a vonat. Hiper-szuper és nagyon kényelmes vonattal tudtuk megtenni az utat. Persze ez máshol biztosan egyértelmű, de minden üléshez járt egy konnektor is, hogy a laptopot rá lehessen kötni. A légkondit fülkénként lehet belőni, hogy hány fokot szeretnénk. A folyosók végén volt 1-1 nagyobb LCD kijelző, amin mutatták, hogy milyen sebességgel megy a vonat, mi a következő megálló, az hány km-re van, később hol fog megállni, hány fok van odakint, stb...
• Nagyon jó szálláshelyünk volt. (http://iskra.zakopane.com.pl/) Nagyon kedvesek voltak és mivel a központban volt, mindenhova el tudtunk gyalogolni.
• A környék, még ilyen rossz időben is bődületesen szép. Majdnem sírtam, hogy otthon kellett hagynunk még Debrecenben a bakancsunkat, mert már nem volt nekik hely, amikor elindultunk Lengyelországba. Egyszerűen mesébe illő ott barangolni. Egy kicsit szétázott a sportcipőm, de nem érdekelt.
• Az éttermek nagyon-nagyon hangulatosak voltak, nagyon-nagyon bőséges és nagyon-nagyon finom ételeket szolgálnak fel még mindíg. Azért van ami nem változott.

Konklúzió: muszáj visszamennünk! De felszereléssel. És nem fogunk libegőkre várni, hanem mindenhova gyalog megyünk. Ezt az egy alkalmat is szégyellem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.