Karácsony előtt gondosan átnézegettük az újságok és boltok ajánlatát, hogy kitaláljuk, mit fogunk főzni az ünnepre. Kissé jóhiszeműen azt gondoltuk, a hozzávalól beszerzése nem lehet nagy gond egy üzletközpontban. Néhány különbség azonban hamar megütötte a szemünket: pl. mákot szinte nem is láttunk, diót is csak keveset (csillagászati áron). Elérhető viszont jó minőségű marcipánmassza, ezt otthon nehezebb volt beszerezni. Lisztet többfélét is árulnak, a szemcsenagyság valamivel talán más, mint az otthoninak. Népszerű és hagyományosnak számít a többféle zabpehely, az ebből készült sütiket feltétlenül ki szeretném próbálni.

A sütőport, vaníliáscukrot, zselatint, szódabikarbónát nem kis zacskókban, hanem kb. 2 dl nagyságú dobozokban lehet kapni (úgy tűnik, az, hogy szeretnek sütni, nemcsak PR-fogás :). Cukor többféle van, por-, kristály, gyöngy (sütik tetejét szórják meg vele, Tesóm utólagos információi alapján a finnek is), mindenféle sötét és világos cukorszirupok. Csokiból nem láttunk külön tortabevonót és étkezésre szántat, csak egyféle sütőcsokit. A mézeskalács (peparkaka) nem pont olyan, mint otthon. Keményebb, laposabb, szárazabb, nincs megtöltve, viszont ugyanúgy mindenhol lehet tömkelegével kapni, mint otthon. Hogy miért peppar, azaz borsos süti, azt még a svéd kollégák sem tudták megmondani. Egy vendégségben kóstoltuk meg áfonyás sajtkrémmel, úgy azért egy teljesen más dimenzió.

Lekvárokat két félét lehet kapni, egy kicsit keményebbet (marmelad), ezt ők inkább kenyérre kenik, és a lágyabb (sylt), amit minden egyébhez használnak. Ez lehet palacsinta, fasírthoz szósz, krém, vannak receptek, amikor a mézeskalács vagy gyümölcskenyér tésztáját is ezzel ízesítik. Van üveges, meg utántöltős műanyag flakonso, és az optimistáknak vagy nagycsaládosoknak vödrös kiszerelés is. A nagyobb (kb. 60 %) gyümölcstartalmúak utólérhetetlenek, azt hiszem állandó, a család felé irányuló exportcikk lesz belőle :). A kelt tésztákat ugyanolyan recept szerint készítik, mint otthon, csak majdnem mindegyikbe sáfrányt tesznek. Az ő fahéjas csigájuk (amire nagyon büszkék, még a helyi gyorséttermek kínálatában is szerepel, valamint minden benzinkútnál kapható) szinte megszólalásig hasonlít magyarországi testvérkéjére, csak őbenne van egy kis sáfrány, meg a tetején gyöngycukor, és a hazaihoz képest sokkal nagyobb becsben tartják.

Husikból szinte mindent lehet kapni, mégis semmit. A hazai sarki hentes kínálatát a jófajta szalonnával, töpörtővel stb. hiába keressük (az én nagy bánatomra), viszont ügyelnek arra, hogy a svéd termékeken az eredetet láthatóvá is tegyék. Büszkék arra, hogy ők kevesebb segédanyagot etetnek (ha egyáltalán etetnek) az állatokkal, ezt minden terméken jelzik is. Ugyanígy igaz ez a tejtermékekre és gyümölcsökre is. A halak ára pl. a marhahúséhoz képest elenyésző, bontott, friss, filézett halat árulnak több helyen is a városban. Egyébként szinte mindenféle husit lehet kapni, magyar kolbászból is legalább 4-5 félét árulnak. Magyar bort viszont csak néhány félét találtunk, 1-2 féle aszút, kb. 3 féle mátravidéki fehérbort és néhány pezsgőt. Vettünk előre fűszerezett oldalast, az volt ráírva, hogy karácsonyi fűszerezésű. Gondoltuk, de jó, be van pácolva, csak betesszük sülni, micsoda időspórolás. Tényleg az volt, mármint karácsonyi, a mézeskalács fűszerkeveréket használták hozzá. Rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább érdekes ízű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.