Mivel az utóbbi pár hónapban belefutottunk már egy pár meglepő dologba, eszembe jutott, hogy ezeket össze is lehetne szedni itt a blogon. Sajnos már így is elfelejtettünk egy pár dolgot.

Az egyik ilyen, hogy itt mennyire komolyan gondolják a női egyenjogúságot. Azt tudtuk, hogy a világon, ebben az országban a legmagasabb a női képviselők aránya a parlamentben (talán Norvégia a második) (forrás: Wikipedia). Vagy pl. Eszter kórházában a dolgozók 83%-a nő (ezzel arányosan nagyon magas a női vezetők aránya is). Az is teljesen normálisnak tünt, hogy rengeteg női buszvezetőt, villamos vezetőt látni a vároroskban. Ez is előfordult Magyarországon, de nem túl nagy számban.

De amikor a boltba menet elhaladtam egy autóút-építkezés mellett és a markológépek mellett nőket láttam ásóval, csákánnyal az árokban dolgozni, vagy földdel megrakott talicskákat tolni, azon már meglepődtem. Természetesen nem kizárólag nők dolgoztak, hanem teljesen vegyes volt a felállás.

Név : Nordens Ark nevezetű állatpark, helyszin :  térkép

Nagyon szép helyen, egy fjord mellett alapították meg az állatkertet. Egyik céljuk, hogy megismertessék és megszeretessék a gyerekekkel a körülöttük élő állatokat. Lehetőség van pl.: egy gondozó kiséretében bemenni az állatokhoz is, pl a farkasokhoz.

Rengeteg roppant egyszerű, de nagyon ötletes (és szerintem hatásos) játékot helyeztek el az állatkert területén a gyerekek számára , amik egy kicsit közelebb hozza őket a természethez (és amiket természetesen végigpróbálgattunk és nem szégyellem, jól éreztük magunkat ). Pl. egy erdőrészen műanyag állatokat rejtettek el, mintha élő állatok rejtőztek volna el és meg kellett őket találni. Egy másik helyen egy távolugró részt képeztek ki, ahol az ugró rész mellett fel voltak festve az állatok, hogy melyik milyen nagyot tud ugrani és össze tudtuk hasonlítani a teljesítményünket velük. De a park mellett van egy nyílt strand is, amit sajna nem sikerült kipróbálni, mivel elég vastagon jég fedte az egész vízfelszint.

Érdekesség: sok generációval ezelőtt a farkasokat még "ulv"-nak hívták a svédek. Azonban volt egy olyan hiedelmük, hogy ha egy gonosz dolgot (mint pl a farkast) a nevén nevezik, akkor az meg is fog jelenni. Mivel nem merték az emberek kiejteni a nevét, ezért mindíg "varg"-t mondtak helyette, ami a régi svéd nyelven kb annyit jelentett, hogy "valami, ami gonosz dolgokat cselekszik". Természetesen egy idő után már ezt sem akarták kimondani, ezért onnantól fogva vagy Gråben, vagy Tasse néven hivatkoztak rá. Ma már a "varg" jelenti a farkast, minden mellékjelentés nélkül.

Nagyobb térképre váltás

Itt még nem voltunk felkiáltással a hétvégén ellátogattunk Uddevallába. Érdekessége, hogy egy olyan öböl partján fekszik, ahova időnként nagyobb testű tengeri emlősök is be szoktak úszni és meg is lehet őket figyelni nagyon jól a parti sétányról, vagy a környező domboldalakról. Sajna vagy csak nem volt szerencsénk, vagy ilyen időszakban egyáltalán nem szoktak megjelenni állatok ezen a területen, de nem nagyon láttunk semmit. Vizsont sétáltunk vagy 2-3 órát a parton. Így sem volt rossz.

Még több képért a lenti képre kell klikkelni (Vagy jobb egérgomb és "Megnyitás új lapon")

2010.01.23-Uddevalla

Kicsit hamarabb akartam feltenni a képeket, de problémánk volt az internettel. Magyarországon sem egyszerű elintézni az ilyen eseteket, pláne a betelefonálásos segítségkérés esetén. Külföldön, idegen nyelven, pedig sokkal nehezebb. Kb 4x hívtuk fel a szolgáltatót, hogy valami nincs rendben (internettel, a telefonnal, és a TV-vel, ami mind egy vonalon jön), és miután kivártuk a sorunkat (átlag 15-16 telefonáló volt előttünk) és elpanaszolhattuk volna a bajunkat általában meg is szakadt a vonal. Most úgy tünik megint működik.

Feltöltöttem pár képet a netre a hazaútról, amit itt megnézhettek. Odafentről látszott igazán, hogy amit mi az autóból dimbes-dombos tájnak látunk, az milyen valójában.

Már kb 2 hete esik folyamatosan a hó itt Trollhättanban. A mai nap viszont abbahagyta, a felhők felszakadoztak és csodák csodájára kisütött a nap. Nem is bírtunk otthon maradni. Én is egyre jobban éreztem magam, úgy sétáltunk egy nagyot. A hőmérséklet  -10°C volt, de az utcák tele voltak kutyát sétáltató, babakocsit toló és úgy általában családos emberekkel. Úgy tűnt, aki tehette kiment az utcákra élvezni a napsütést.

Sok havas képekért ide lehet klikkelni.

Karácsony előtt gondosan átnézegettük az újságok és boltok ajánlatát, hogy kitaláljuk, mit fogunk főzni az ünnepre. Kissé jóhiszeműen azt gondoltuk, a hozzávalól beszerzése nem lehet nagy gond egy üzletközpontban. Néhány különbség azonban hamar megütötte a szemünket: pl. mákot szinte nem is láttunk, diót is csak keveset (csillagászati áron). Elérhető viszont jó minőségű marcipánmassza, ezt otthon nehezebb volt beszerezni. Lisztet többfélét is árulnak, a szemcsenagyság valamivel talán más, mint az otthoninak. Népszerű és hagyományosnak számít a többféle zabpehely, az ebből készült sütiket feltétlenül ki szeretném próbálni.

A sütőport, vaníliáscukrot, zselatint, szódabikarbónát nem kis zacskókban, hanem kb. 2 dl nagyságú dobozokban lehet kapni (úgy tűnik, az, hogy szeretnek sütni, nemcsak PR-fogás :). Cukor többféle van, por-, kristály, gyöngy (sütik tetejét szórják meg vele, Tesóm utólagos információi alapján a finnek is), mindenféle sötét és világos cukorszirupok. Csokiból nem láttunk külön tortabevonót és étkezésre szántat, csak egyféle sütőcsokit. A mézeskalács (peparkaka) nem pont olyan, mint otthon. Keményebb, laposabb, szárazabb, nincs megtöltve, viszont ugyanúgy mindenhol lehet tömkelegével kapni, mint otthon. Hogy miért peppar, azaz borsos süti, azt még a svéd kollégák sem tudták megmondani. Egy vendégségben kóstoltuk meg áfonyás sajtkrémmel, úgy azért egy teljesen más dimenzió.

Lekvárokat két félét lehet kapni, egy kicsit keményebbet (marmelad), ezt ők inkább kenyérre kenik, és a lágyabb (sylt), amit minden egyébhez használnak. Ez lehet palacsinta, fasírthoz szósz, krém, vannak receptek, amikor a mézeskalács vagy gyümölcskenyér tésztáját is ezzel ízesítik. Van üveges, meg utántöltős műanyag flakonso, és az optimistáknak vagy nagycsaládosoknak vödrös kiszerelés is. A nagyobb (kb. 60 %) gyümölcstartalmúak utólérhetetlenek, azt hiszem állandó, a család felé irányuló exportcikk lesz belőle :). A kelt tésztákat ugyanolyan recept szerint készítik, mint otthon, csak majdnem mindegyikbe sáfrányt tesznek. Az ő fahéjas csigájuk (amire nagyon büszkék, még a helyi gyorséttermek kínálatában is szerepel, valamint minden benzinkútnál kapható) szinte megszólalásig hasonlít magyarországi testvérkéjére, csak őbenne van egy kis sáfrány, meg a tetején gyöngycukor, és a hazaihoz képest sokkal nagyobb becsben tartják.

Husikból szinte mindent lehet kapni, mégis semmit. A hazai sarki hentes kínálatát a jófajta szalonnával, töpörtővel stb. hiába keressük (az én nagy bánatomra), viszont ügyelnek arra, hogy a svéd termékeken az eredetet láthatóvá is tegyék. Büszkék arra, hogy ők kevesebb segédanyagot etetnek (ha egyáltalán etetnek) az állatokkal, ezt minden terméken jelzik is. Ugyanígy igaz ez a tejtermékekre és gyümölcsökre is. A halak ára pl. a marhahúséhoz képest elenyésző, bontott, friss, filézett halat árulnak több helyen is a városban. Egyébként szinte mindenféle husit lehet kapni, magyar kolbászból is legalább 4-5 félét árulnak. Magyar bort viszont csak néhány félét találtunk, 1-2 féle aszút, kb. 3 féle mátravidéki fehérbort és néhány pezsgőt. Vettünk előre fűszerezett oldalast, az volt ráírva, hogy karácsonyi fűszerezésű. Gondoltuk, de jó, be van pácolva, csak betesszük sülni, micsoda időspórolás. Tényleg az volt, mármint karácsonyi, a mézeskalács fűszerkeveréket használták hozzá. Rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább érdekes ízű.

3 napja folymatosan esik a hó!! Igaz az idő felmelegedett -1,5 °C-ra, de a jövő hétre újra erős lehűlést jósoltak a meterológiai honlapok (és a svéd szomszédok is, akiknek adunk a véleményére). Nem tudunk betelni a környékkel. Végre olyan helyen vagyunk, ahol télen igazi téli időjárás van! (Olvastam, hogy Magyarországon +21,5 °C.) 1 napig csak benntről figyeltük a hóesést és mikor kimozdultunk ez lett az eredménye:

Ráadásúl még igazi hólapátunk sincsen, csak az a valami Eszter kezében, amivel a karácsony alatt már 2x lapátoltuk el a havat a teraszról! Elsőnek jó móka volt, de a másodiknál már elhatároztuk, hogy veszünk egy igazi, felnőtt méretűt is.

 Szóval vettük a slusszkulcsot és gondltuk irány az autó, vele pedig a legközelebbi bevásárlóközpont. Persze nem voltunk teljesen naívak, de azért jót mulattunk, amikor az autót megláttuk. 2 nappal ezelőtt takarítottam le teljesen. Az eredmény:

Elsőnek abban sem voltunk biztosak, hogy ez a mienk, mert szokott még egy ugyanilyen Opel parkolni az udvaron.

Amúgy az utakat nagyon sűrűn takarítják a hókotrók, úgyhogy abszolút nincs gond vele. Persze lassabban és óvatosabban halad a közlekedés, de ez rendben van. Ami érdekes, hogy idáig még nem sózták az utakat, csak valami apró kaviccsal szórják tele a feltakarított részt a hókotrók, amit az arrajáró autók beletaposnak a jégbe, vagy a hóba és utána az már nem csúszik (annyira).

Persze sem a boltban, sem a környéken már sehol sem található hólapát, mindenhol elfogyott. Kis naívak voltunk.

Még több hólapátolós kép.