Egy kis szünet után újra úgy gondoltuk, hogy töltögetünk egy kicsit a blogon. Az ok, hogy nem írogattunk, az az volt, hogy az idő előrehaladtával, egyre macerásabbá vált az autót üzemi hőmérsékletre hozni, amivel be tudtunk állni valamelyik gyorsétkezde parkolójába, hogy internetet "lopjunk". Miután mégis elmentünk egy parkolóba és elkezdtünk internetezni, a kilihegett pára pillanatokon belül ráfagyott az ablakra és fél óra internetezés után kezdhettük újra lekaparni a jeget az ablakról. (És a tök feleslegesen, álló helyzetben kipufogtatott benzinmennyiségről még nem is beszéltem!) Így egy idő után csak a legfontosabb dolgokra kezdtük használni a netet, mint pl papírok intézése, tanulás, stb...

Sokszor szokta Eszter is mondogatni, hogy "azért mennyivel kényelmesebb, hogy van internetünk!" Hát igen. Újra megtanultunk örülni néhány, otthon már alapnak vett dolognak :)

Amúgy az időre mostmár nem panaszkodom. Ide is megérkezett a tél. (A fenti kép a hálószobából lett fényképezve pár napja, de azóta is kisebb-nagyobb intenzitással esik.) A hőmérséklet is olyan igazán "svédesre" változott. A hétvégén pl. Göteborgba mentünk az IKEA-ba és amikor elindultunk még csak -12 fok volt, de ahogy kiértünk a városból, az autó hőmérője szerint leesett a hőmérséklet -15, -16 fokra. Félelmetes volt látni, ahogy menetközben, működő légkondi mellett elkezdett befagyni az ablak. Volt rész, ahol alig lehetett kilátni, az út mentén pedig láttunk autókat, akik félreálltak és úgy kaparták a jeget a saját kocsijukról. Ahogy megérkeztünk Göteborga, a hátsó ajtókat nem is bírtuk kinyitni, annyira befagytak. Ilyennel még nem találkoztunk idáig.

Egy ismerősünk pedig úgy járt, hogy reggel kiállt a garázsból az autóval, elment dolgozni, ahol kénytelen volt az utcán parkolni. Munka után már csak a csomagtartón keresztűl tudott bemászni az autóba, mert nála az összes ajtó befagyott úgy, hogy minden olvasztgatós kísérlet ellenére sem tudta őket kinyitni.

És ami nagyon jó, hogy egyáltalán nem állt meg a közlekedés a városban. Még a legfélreesőbb utak is le voltak tisztítva reggel 6 órára, beleértve az erdei kerékpár utakat is, amiket pl reggel használunk, hogy begyalogoljunk a kórházba.

Igen, természetesen a kerékpárút, ami keresztűl megy egy erdőn ki van világítva, rendszeresen takarítják hókotrók és nem sózzák, hanem valamilyen apró kavicsokkal szórják fel, hogy ne csússzon. (Reggel készült a kép.)

Ezt csak a boltból hazafelejövet készítettem. Itt is látszik, hogy a hó úgy tünik errefelé nem probléma.

 Amúgy tényleg igaz volt, hogy a november a "legcsúnyább" időszak ezen a részen. Szinte egyáltalán nem láttuk a napot egész hónapban. (Eszter talán 2x, én meg csak 1x, mert az egyik délután ledőltem szundítani pár percet és közben volt az ominózus pillanat.) Azóta viszont ha befelhősödik az ég, akkor havazik, ha nem akkor pedig süt a nap, este lehet látni a csillagokat, reggel pedig lehet kaparni a jeget, mert olyankor biztos, hogy minden ajtó befagyott az autón (ha véletlenül használni szeretnénk.)

Így néz ki az autónk reggel, ha este csillagokat látunk az égen. A magas páratartalom miatt nem csak a külső, hanem az ablak belső része is vastagon jeges!

Dehát a svédek erre csak azt szokták mondani, hogy: "Det finns inget dåligt väder bara dåliga kläder.", azaz, "nincsen rossz idő, csak rossz ruházat". Nekünk is le sikerült tesztelnünk az otthon vásárolt termékeket és egészen jól bírják a strapát! A leghidegebb időben is el tudunk és el is szoktunk menni sétálgatni. Mondjuk "majd ki szokott csattanni az arcunk" egy-egy ilyen séta után, de fázni nem fázunk!

Most, amikor írtam ezt a blogot is végig esett a hó, azt hiszem, mostmár biztosan fehér karácsonyunk lesz:)

Még a múlt héten látogattunk el ide. Néhány km-re van csak Trollhättantol és a Vänern tó partján fekszik, ami kb. 4x vagy 5x nagyobb mint a Balaton. Jó hely lesz a nyáron. Fürödni is lehet, meg nagyon szép helyeken vezetnek keresztűl bicikliutak.

Képek

Az elrendezésében nagyon hasonlít Budapestre, az ismerőseink is így mutatták be a várost:

középen folyik a Göte (mint otthon a Duna). Nyugaton van a sziklásabb, meredekebb part, ez a szebbik része a városnak -itt lakunk mi is(hívhatnánk akár Budának is), míg keleten a "síkabb", iparibb rész. Itt van a SAAB és a Volvo AERO is, itt vannak azok a kerületek is, amit inkább elkerülünk (Kronogarden, Lextorp), ugyanúgy, mintha Pesten járnánk. Középen pedig van egy kis sziget virágokkal, futó/gyalogló ösvénnyel - mint a Margit-sziget, csak kicsiben.

Képek

Amit imádunk: mindenfelé bicikli utak vannak. Nincs olyan utca, ahol ne lenne vagy a járdának, vagy az autóútnak egy leválasztott része, ami kizárólag a kerékpárosoknak van fenntartva. Vezetés közben vigyázni is kell rájuk, mert "nagyon-nagyon bátran" használják az itteniek ezt a közlekedési eszközt, értsd: mennek mint az állat és kereszteződésekbe is úgy hajtanak bele teljes sebességgel, hogy egyáltalán nem néznek szét. Ha pedig egyet elütsz, az nagyon-nagyon drága dolog az autósnak.

Amúgy az autósok nagyon óvatosak és nyugodtak. Sajnos én már egyszer kétszer leteszteltem őket. A "budai oldalon" van olyan kereszteződés, ahol lejtőn kell megállni és onnan kell felhajtani a főútra, ha látok egy kis rést. Jópárszor a rést már megláttam, csak elindulni nem tudtam, de a hátam mögöttiek egészen nyugodtan viselkedtek. Se egy duda, se egy villogás, szépen türelmesen várt mindenki, hogy kibénázzam magam az útra. Biztos segít az "Övningskör" (gyakorlóvezető) tábla is a kocsi hátulján.

És még nem is én vagyok a veszélyes! Vannak 100 éves öregek, akiknek még mindíg megvan a jogsijuk, mert az életük függ attól, hogy az erdőből be tudjana menni a városba időközönként. Azonban velük nagyon óvatosan kell bánni, nem szabad bevágni eléjük, mint Budapesten, ha meglát valaki egy rést a másik sávban, mert megijednek, keresztbefordulnak és megint csak engem büntetnek meg, mert veszélyesen közlekedem. Szóval egy kezdő számára paradicsom, Eszter számára (aki imádott Pesten vezetni) rémálom. De kezdi ő is megszokni szépen lassan.

Még valamit az időjárásról: nagyon egyszerű. A múlt héten folyamatosan esett. Az azelőtti héten csak minden nap. Amikor nem, akkor is felhős volt az ég. Nagyon ritkán és csak pillanatokra sütött ki a nap mióta itt vagyunk.

Körbejártam egy picit a lakást. Képeket it tudjátok megnézni. Nagyon-nagyon fantasztikus helyen lakunk. Eszternek 3 perc busszal a kórház, ½ óra lenne gyalog egy erdős részen keresztül, azonban munka előtt és után már annyira sötét van, hogy más lehetőségek után kellett néznünk. A város centrum kb 45 percnyire van gyalog (már le sikerült tesztelnem) és gyönyörű helyeken visz keresztűl az út. (Majd erről is teszek fel képeket a héten, csak vártam volna egy olyan pillanatra, amikor süt a nap, de ez errefele ritka kincsnek számít.)

A környéket nem tudnám jobban jellemezni annál, hogy 1,5 hét alatt már 2x láttam őzeket az utcánkban, lábnyomokat a virágoskertekben pedig rendszeresen. Sőt, meséltek egy olyan történetet is, hogy egyszer egy jávorszarvas is betévedt az utcákra, bekajált a fákról lehullott rothadó almával, amitől berugott és elkezdett vandálkodni. Egy vadásznak kellett lelelőnie szegényt. Szóval nagyon közel érezzük magunkat  a természethez.

Viszont a hiedelmekkel ellentétben és legnagyobb meglepetésünkre nem a hideggel van a legnagyobb bajunk itt, Svédországban, november közepén. Pont ellenkezőleg! A meleggel. Egyfelől átlag feletti a kinti hőmérséklet is 10⁰C körül van nappal, azonban annyira jól szigeteltek a lakások, hogy a fűtésrendszer a lehető legkiseb fokozatra van beállítva, mégis melegünk van.  Érdekessége ezeknek a lakásoknak, hogy egy 90-es években meghozott szabálynak köszönhetően, fűtés nélkűl is több napig min. 15⁰C-os hőmérsékletet kell tartania a legnagyobb hidegben is. (Ezt egy helyi ismerősünk ki is tudta próbálni, mert elromlott a kazánjuk és tényleg működött. Persze nem kellemes a 15 fok, de ha odakint -15 van, akkor ez életet menthet. )

Végre megérkeztünk! Végre netközelbe is kerültünk! (És nem a McDonalds parkolójából, mert az, az email letöltésén kívűl használhatatlan volt.)

3 nap, 6 ország képekben

Csak 1 érdekesség:

3 országban volt fizetős az autópálya: Magyarország, Szlovákia, Csehország. Mindhárom országban, de főleg Csehországban volt nagyon rossz minőségű az út.

3 országban volt ingyenes: Németország, Dánia (kivétel a hidak, ott fizetni kellett), Svédország. Nem lehet összehasonlítani az előző országok útjaival, akkora a különbség.

Csak egy pár gondolat, hogy mi változott az elmúlt pár évben Zakopaneban.

• Amikor legutoljára voltam ott, akkor még a Gáspár-csúcshoz vivő felvonóhoz még nem lehetett autóval elmenni. Most sajnos tele volt autókkal, meg taxikkal a hely. Ebből kifolyólag elég büdös, szmogos volt a levegő. Pláne, hogy ez a hely egy völgyben van és éppen köd is volt, amikor sorban álltunk. Alig láttunk olyan embert, aki a lovas kocsit használta, hogy eljusson a libegőhöz.
• A városra még halmozottabban igaz az előbbi, rengetegen voltak és őrülten sok autó volt az utcákon. Parkolóhelyet találni a lehetetlenséggel egyenlő azon a helyen.
• Mintha több bóvlit árulnának a sétáló utcában, mint pár évvel ezelőtt. Pl.: régen még egészen jó kis papucsokat lehetett vásárolni az árusoktól, azonban most csak ilyen "kínai jellegű" műanyagtalpú nagyon satnya valamiket árultak, aminek a tetejére ráföccsentették szintén műanyagból, hogy "Zakopane". Elég kiábrándító volt.
• Régebben egyáltalán nem emlékszem arra, hogy dohányoztak abban az étteremben, ahol vacsoráztunk. Most is felkerestük ezeket a helyeket és nagyon elkeserítő volt a helyzet. Most teli voltak dohányzó turistákkal az éttermek. Alig találtunk olyan helyet, ahol el tudtuk szeparálni magunkat a dohányzóktól.

Azért voltak jó dolgok is:

• Rögtön a vonat. Hiper-szuper és nagyon kényelmes vonattal tudtuk megtenni az utat. Persze ez máshol biztosan egyértelmű, de minden üléshez járt egy konnektor is, hogy a laptopot rá lehessen kötni. A légkondit fülkénként lehet belőni, hogy hány fokot szeretnénk. A folyosók végén volt 1-1 nagyobb LCD kijelző, amin mutatták, hogy milyen sebességgel megy a vonat, mi a következő megálló, az hány km-re van, később hol fog megállni, hány fok van odakint, stb...
• Nagyon jó szálláshelyünk volt. (http://iskra.zakopane.com.pl/) Nagyon kedvesek voltak és mivel a központban volt, mindenhova el tudtunk gyalogolni.
• A környék, még ilyen rossz időben is bődületesen szép. Majdnem sírtam, hogy otthon kellett hagynunk még Debrecenben a bakancsunkat, mert már nem volt nekik hely, amikor elindultunk Lengyelországba. Egyszerűen mesébe illő ott barangolni. Egy kicsit szétázott a sportcipőm, de nem érdekelt.
• Az éttermek nagyon-nagyon hangulatosak voltak, nagyon-nagyon bőséges és nagyon-nagyon finom ételeket szolgálnak fel még mindíg. Azért van ami nem változott.

Konklúzió: muszáj visszamennünk! De felszereléssel. És nem fogunk libegőkre várni, hanem mindenhova gyalog megyünk. Ezt az egy alkalmat is szégyellem.

Úgy alakult a helyzet, hogy Eszter elkezdte és én fejezem be a kirándulásról szóló beszámolót.

Mostanság egy kicsivel több házit adnak, valamint fel kell készülnie egy találkozóra, mert szeptember 21-én jönnek Trollhättanből, hogy egy kis könnyed beszélgetéssel lecsekkolják, hogyan halad a svéddel. Mivel ez a kórház még nem kötött idáig szerződést ezzel a közvetítő céggel (a Paragonával), egy egész kis küldöttséget érkezik hétfőn - 4 ember, hogy megnézzék a Paragona tanítási módszerét, annak eredményét. Szóval Eszter is, meg az iskola is izgul egy kicsit (na jó, Eszter sokkal jobban), hiszen ettől függ, hogy a későbbiekben kapnak-e megrendelést ettől a kórháztól. Szerencsére Eszter nem egyedüliként megy ebbe a városba, így a beszélgetéseken ott lesz egy kollégája is, így legalább nem egy emberre irányul majd minden figyelem. Mondjuk szerintem nagyon ügyesek, pl ha a svéd TV-t nézzük, Eszter már nagyon jól le tudja fordítani a mondatokat.

Ha ide klikkeltek, meg lehet nézni a második zakopanei nap képeit.